Gondoljatok ránk

(Kijev) Drága barátaim, külföldi újságírók, lapszerkesztők! Ezekben a napokban rengeteg felkérést kapok tőletek, hogy írjam le a jelenlegi helyzetet Kijevben és egész Ukrajnában, mondjam el a véleményemet arról, ami történik, vázoljam fel, milyennek látom a közeljövőt.

Mivel egyszerűen fizikailag képtelen vagyok külön-külön válaszolni a lapjaitoknak egy részletes, elemző cikkben, úgy döntöttem, hogy elkészítem ezt a rövid állásfoglalást, amelyet valamennyien úgy használhattok, ahogy jónak látjátok.

Photo: Anastasia Vlasova,

A legfontosabb, amit a tudomásotokra akarok hozni, a következő:
Négy évnyi uralma alatt Janukovics rezsimje az országot és a társadalmat a feszültségek legvégső határáig juttatta el.

És ami még rosszabb, egy olyan kiúttalan helyzetbe lavírozta magát, ahol örökre ragaszkodnia kell a hatalomhoz – minden áron. Különben a büntető bíróság teljes szigorával kellene szembenéznie. Az ellopott és elbitorolt javak skálája minden képzeletet felülmúl atekintetben, hogy az emberi kapzsiság mire képes. Az egyetlen válasz, amit ez a rezsim az immár három hónapja zajló békés tüntetésekre adni tudott, az az erőszak, erőszak, amely csak eszkalálódik, és “hibrid” természetű: a speciális különítmények támadásait a kijevi Majdan téren kombinálják az ellenzéki aktivisták és a tiltakozó akciók mindennapi résztvevőinek egyéni zaklatásával és üldözésével (rendőri felügyelet, verések, az autók és a házak megrongálása, letartóztatások, bírósági látszateljárások).

A kulcsszó itt a megfélemlítés. És mivel ez hatástalan, és az emberek továbbra is tiltakoznak egyre tömegesebb méretekben, a hatalom birtokosai részéről egyre durvábbakká válnak ezek a megtorló eljárások.

A “jogi alapot” ehhez január 16-án kreálták, amikor az elnöktől teljes mértékben függő parlamenti képviselők az eljárási és szavazási szabályok, sőt voltaképpen magának az alkotmánynak a durva megsértésével néhány perc leforgása alatt (!), puszta kézfeltartással (!) szavazták meg a jogszabályok megváltoztatásának egész sorát, amivel gyakorlatilag diktatórikus szabályozást vezettek be, és rendkívüli állapotot az országban, anélkül hogy ezt formálisan is deklarálták volna, hogy bejelentették volna ezeket a változásokat.
Például azzal, hogy ezt írom és szétküldöm, különböző újkeletű büntetőjogi paragrafusokba ütközöm, mint a “rágalmazás”, “izgatás” stb. Röviden szólva, ha ezeket a “törvényeket” elfogadják, abból az következik, hogy Ukrajnában minden tilos, amit a hatóságok kimondottan nem javallanak.

És az egyetlen dolog, amit a hatalom birtokosai javallanak, az a nekik való engedelmeskedés.

Az ukrán társadalom nem fogadta el ezeket a “törvényeket” és felkelt január 19-én ismét a jövője védelmében.

A Kijevből érkező tévéhírekben mostanában a tüntetőket lehet látni különböző fajta sisakokban és maszkokkal az arcukon, sokszor botokkal a kezükben. Ne higgyétek el, hogy ezek “szélsőségesek”, “provokátorok” vagy “jobboldali radikálisok” volnának. A barátaimmal én is ilyen szerelésben járok tüntetni. Ilyen alapon a feleségem, a lányom, a barátaink és én is “szélsőségesek” lennénk. Nincs más választásunk: védenünk kell a testi épségünket és az életünket és a hozzátartozóink, a hozzánk közelállók testi épségét és életét is. A különleges alakulatok lőnek ránk, orvlövészeik gyilkolják a barátainkat.

A város kormányzati negyedének egyetlen blokkjában lelőttek a különböző beszámolók szerint 5 vagy 7 tüntetőt. Ezen túlmenően emberek tucatjai tűntek el Kijevben. Nem hagyhatunk fel a tiltakozással, mert ez annyit jelentene, hogy beletörődünk abba, hogy egy olyan országban élünk, ami életfogytiglani börtönné változik. Az ukránok fiatalabb nemzedéke, amelyik már a poszt-szovjet években nőtt fel és érlelődött, zsigerből utasítja el a diktatúra minden formáját. Ha a diktatúra győz, Európának egyfajta Észak-Koreával kell számolnia a keleti végein és 5-10 millió menekülttel a különböző számítások szerint.

Ezt nem szánom riogatásnak.

Mindenekelőtt ellenünk vívják a háborújukat. Amikor Kijevben besötétedik, “civilruhás egyének” meghatározatlan csoportjai cirkálnak a városban fiatalokra vadászva, különösen azokra, akik a Majdan vagy az EU jelvényét viselik. Elrabolják őket, kiviszik őket az erdőbe, ahol levetkőztetik és megkínozzák őket a dermesztő hidegben. Furcsa módon ezeknek az atrocitásonak az áldozatai többnyire fiatal művészek – színészek, festők, költők. Az embernek az az érzése, mintha különleges “halálosztagokat” engedtek volna szabadjára az országban azzal a célzattal, hogy kiseprűzzék az ország legjavát.
Még egy jellegzetes részlet: a kijevi kórházakban a rendőrség rajtaüt a sebesült tüntetőkön, elrabolják őket és (ismétlem, sebesültekről van szó) kihallgatásra viszik őket ismeretlen helyekre. Veszélyessé vált kórházba menni még a gyanútlan járókelőknek is, akiket véletlenül eltalált egy rendőrségi plasztikbomba szilánkja. Az orvosok tehetetlenül széttárják a karjukat, és átengedik a pacienst az úgynevezett “igazságszolgáltatásnak”.

Tehát Ukrajnában emberiség ellen bűntettek egész sora zajlik, és ezekért a jelenlegi kormány a felelős. Ha vannak szélsőségesek ebben a helyzetben, leginkább az ország legfőbb vezetése illethető ezzel a jelzővel.

És rátérve arra a két kérdésre, amit fel szoktak nekem tenni, és amire általában a legnehezebb választ adnom:

Nem tudom, mi fog történni, és nem tudom azt sem, mit tehettek értünk. Mindenesetre terjeszthetitek lehetőségeitek szerint ezt a felhívást. És együttérezhettek velünk. Gondoljatok ránk.

Mindenképpen győzni fogunk, bármilyen keményen és dühödten törnek is ellenünk. Az ukrán nép most minden túlzás nélkül a vérét ontja a szabad és igazságos társadalom európai értékeinek védelmében. Nagyon remélem, hogy ezt méltányoljátok.

Published 22 July 2014
Original in Ukrainian
First published by Magyar Lettre Internationale 92 (2014) (Hungarian version); Eurozine (English version)

Contributed by Magyar Lettre Internationale © Yuri Andrukhovych / Magyar Lettre Internationale / Eurozine

PDF/PRINT

Related Articles

Cover for: In the shadow of victory

In the shadow of victory

The memory of WWII in the Russian–Ukrainian conflict

Seventy-five years after the end of the Second World War, another war is being fought in its shadow. The ongoing Ukrainian-Russian conflict is fuelled by recycled Soviet cliches. Memory of the victory over fascism, first weaponized by the Kremlin during the Orange Revolution, continues to frame the Russian view of Ukraine.

Cover for: The Stalinization of memory

The Stalinization of memory

New Eastern Europe 3/2020

‘New Eastern Europe’ focuses on the situation in Donbas: why, six years after the start of hostilities, western Europe still needs to be reminded that Putin is waging war against Ukraine. Also, insights into the escalation in Russian–Polish memory wars.

Discussion