Gondoljatok ránk

(Kijev) Drága barátaim, külföldi újságírók, lapszerkesztők! Ezekben a napokban rengeteg felkérést kapok tőletek, hogy írjam le a jelenlegi helyzetet Kijevben és egész Ukrajnában, mondjam el a véleményemet arról, ami történik, vázoljam fel, milyennek látom a közeljövőt.

Mivel egyszerűen fizikailag képtelen vagyok külön-külön válaszolni a lapjaitoknak egy részletes, elemző cikkben, úgy döntöttem, hogy elkészítem ezt a rövid állásfoglalást, amelyet valamennyien úgy használhattok, ahogy jónak látjátok.

Photo: Anastasia Vlasova,

A legfontosabb, amit a tudomásotokra akarok hozni, a következő:
Négy évnyi uralma alatt Janukovics rezsimje az országot és a társadalmat a feszültségek legvégső határáig juttatta el.

És ami még rosszabb, egy olyan kiúttalan helyzetbe lavírozta magát, ahol örökre ragaszkodnia kell a hatalomhoz – minden áron. Különben a büntető bíróság teljes szigorával kellene szembenéznie. Az ellopott és elbitorolt javak skálája minden képzeletet felülmúl atekintetben, hogy az emberi kapzsiság mire képes. Az egyetlen válasz, amit ez a rezsim az immár három hónapja zajló békés tüntetésekre adni tudott, az az erőszak, erőszak, amely csak eszkalálódik, és “hibrid” természetű: a speciális különítmények támadásait a kijevi Majdan téren kombinálják az ellenzéki aktivisták és a tiltakozó akciók mindennapi résztvevőinek egyéni zaklatásával és üldözésével (rendőri felügyelet, verések, az autók és a házak megrongálása, letartóztatások, bírósági látszateljárások).

A kulcsszó itt a megfélemlítés. És mivel ez hatástalan, és az emberek továbbra is tiltakoznak egyre tömegesebb méretekben, a hatalom birtokosai részéről egyre durvábbakká válnak ezek a megtorló eljárások.

A “jogi alapot” ehhez január 16-án kreálták, amikor az elnöktől teljes mértékben függő parlamenti képviselők az eljárási és szavazási szabályok, sőt voltaképpen magának az alkotmánynak a durva megsértésével néhány perc leforgása alatt (!), puszta kézfeltartással (!) szavazták meg a jogszabályok megváltoztatásának egész sorát, amivel gyakorlatilag diktatórikus szabályozást vezettek be, és rendkívüli állapotot az országban, anélkül hogy ezt formálisan is deklarálták volna, hogy bejelentették volna ezeket a változásokat.
Például azzal, hogy ezt írom és szétküldöm, különböző újkeletű büntetőjogi paragrafusokba ütközöm, mint a “rágalmazás”, “izgatás” stb. Röviden szólva, ha ezeket a “törvényeket” elfogadják, abból az következik, hogy Ukrajnában minden tilos, amit a hatóságok kimondottan nem javallanak.

És az egyetlen dolog, amit a hatalom birtokosai javallanak, az a nekik való engedelmeskedés.

Az ukrán társadalom nem fogadta el ezeket a “törvényeket” és felkelt január 19-én ismét a jövője védelmében.

A Kijevből érkező tévéhírekben mostanában a tüntetőket lehet látni különböző fajta sisakokban és maszkokkal az arcukon, sokszor botokkal a kezükben. Ne higgyétek el, hogy ezek “szélsőségesek”, “provokátorok” vagy “jobboldali radikálisok” volnának. A barátaimmal én is ilyen szerelésben járok tüntetni. Ilyen alapon a feleségem, a lányom, a barátaink és én is “szélsőségesek” lennénk. Nincs más választásunk: védenünk kell a testi épségünket és az életünket és a hozzátartozóink, a hozzánk közelállók testi épségét és életét is. A különleges alakulatok lőnek ránk, orvlövészeik gyilkolják a barátainkat.

A város kormányzati negyedének egyetlen blokkjában lelőttek a különböző beszámolók szerint 5 vagy 7 tüntetőt. Ezen túlmenően emberek tucatjai tűntek el Kijevben. Nem hagyhatunk fel a tiltakozással, mert ez annyit jelentene, hogy beletörődünk abba, hogy egy olyan országban élünk, ami életfogytiglani börtönné változik. Az ukránok fiatalabb nemzedéke, amelyik már a poszt-szovjet években nőtt fel és érlelődött, zsigerből utasítja el a diktatúra minden formáját. Ha a diktatúra győz, Európának egyfajta Észak-Koreával kell számolnia a keleti végein és 5-10 millió menekülttel a különböző számítások szerint.

Ezt nem szánom riogatásnak.

Mindenekelőtt ellenünk vívják a háborújukat. Amikor Kijevben besötétedik, “civilruhás egyének” meghatározatlan csoportjai cirkálnak a városban fiatalokra vadászva, különösen azokra, akik a Majdan vagy az EU jelvényét viselik. Elrabolják őket, kiviszik őket az erdőbe, ahol levetkőztetik és megkínozzák őket a dermesztő hidegben. Furcsa módon ezeknek az atrocitásonak az áldozatai többnyire fiatal művészek – színészek, festők, költők. Az embernek az az érzése, mintha különleges “halálosztagokat” engedtek volna szabadjára az országban azzal a célzattal, hogy kiseprűzzék az ország legjavát.
Még egy jellegzetes részlet: a kijevi kórházakban a rendőrség rajtaüt a sebesült tüntetőkön, elrabolják őket és (ismétlem, sebesültekről van szó) kihallgatásra viszik őket ismeretlen helyekre. Veszélyessé vált kórházba menni még a gyanútlan járókelőknek is, akiket véletlenül eltalált egy rendőrségi plasztikbomba szilánkja. Az orvosok tehetetlenül széttárják a karjukat, és átengedik a pacienst az úgynevezett “igazságszolgáltatásnak”.

Tehát Ukrajnában emberiség ellen bűntettek egész sora zajlik, és ezekért a jelenlegi kormány a felelős. Ha vannak szélsőségesek ebben a helyzetben, leginkább az ország legfőbb vezetése illethető ezzel a jelzővel.

És rátérve arra a két kérdésre, amit fel szoktak nekem tenni, és amire általában a legnehezebb választ adnom:

Nem tudom, mi fog történni, és nem tudom azt sem, mit tehettek értünk. Mindenesetre terjeszthetitek lehetőségeitek szerint ezt a felhívást. És együttérezhettek velünk. Gondoljatok ránk.

Mindenképpen győzni fogunk, bármilyen keményen és dühödten törnek is ellenünk. Az ukrán nép most minden túlzás nélkül a vérét ontja a szabad és igazságos társadalom európai értékeinek védelmében. Nagyon remélem, hogy ezt méltányoljátok.

Published 22 July 2014
Original in Ukrainian
First published by Magyar Lettre Internationale 92 (2014) (Hungarian version); Eurozine (English version)

Contributed by Magyar Lettre Internationale © Yuri Andrukhovych / Magyar Lettre Internationale / Eurozine

PDF/PRINT

Read in: EN / HU

Published in

Share article

Newsletter

Subscribe to know what’s worth thinking about.

Related Articles

Cover for: Making sense of the war

As the shock of war gives way to reflection, Ukrainian public discourse has turned to questions of the past, present and future: When did Russia’s war on Ukraine start? What is it doing to society? And how will it end?

Cover for: The names of us

The names of us

How Russians are destroying national diversity in Ukraine

Afina, Usein, Maria, Jasim – a Greek Roumean, a Crimean Tatar, a Swede and a Turkish-Meskhetian, all from Ukraine, all living on the edge – when the attack on nationals, labelled minorities, is life-threatening, calling out the names of those who are in danger recognizes their plight and diversity.

Discussion