A toleránsak intoleranciája

A populista iszlámellenes erők előretörése a liberalizmus bástyáinak tekintett észak-európai országokban – Dániában, Hollandiában és Svédországban – arra látszik utalni, hogy ezek a társadalmak eltávolodtak az eddig rájuk jellemző társadalmi toleranciától. De ennél összetettebb dologról van szó, mondja Cas Mudde.

A 2010-es választásokon a Svéd Demokraták bejutottak a parlamentbe, és ezzel a “tolerancia bástyái” közül az utolsó is elesett Európában. Míg máshol az 1980-as és 1990-es években a szélsőjobboldali pártok1 jelentősen előretörtek a választásokon, a hagyományosan liberális észak-európai országokban – Dániában, Hollandiában és Svédországban – a választók akkoriban nem mutattak fogadókészséget követeléseikre. Mára az előbbi két ország nagyon is nyitottá vált az intolerancia elfogadására: A Pia Kjaersgaard vezette Dán Néppárt 2001 óta a kisebbségi jobboldali kormányok2 szilárd támogatója, Hollandiában pedig újabban a PVV3 (Szabadságpárt) is hasonló szerepet játszik Geert Wilders4 vezetése alatt.

De valóban igaz, hogy azok az országok, amelyek korábban a “tolerancia bástyái” voltak, éppolyan intoleránssá (vagy még intoleránsabbakká) váltak5, mint a többi európai ország? Ha igen, miért csak most? Vagy valami másról van szó?

Az európaiak attitüdjével kapcsolatos vizsgálatok eredményei összetettebb és érdekesebb képet mutatnak. Dánia, Hollandia és Svédország a legtöbb felmérés tanulságai szerint továbbra is a legtoleránsabb országok közé tartoznak Európában (és ebből következően a világon). Az Eurobarometer felmérése – amely még a jobboldal előretörése és az Európai Unió bővítése előtt készült – arra az eredményre jutott, hogy az EU lakosságának átlag 14 százaléka minősíthető intoleránsnak, miközben Hollandiában csak 11 százalék, Svédországban 9 százalék ilyen, Dániában viszont az átlagot meghaladóan 20 százalék.

Emellett ezek az országok magas értéket mutatnak a “passzívan” vagy “aktívan” toleránsak arányát tekintve is. Miközben az EU egészét tekintve 60 százalék az átlag, Svédországban 76 százalék az arány (alig lemaradva az első helyen álló Spanyolországtól), Dániában 64 százalék. A melegek jogait és a nemek egyenlőségét továbbra is ebben a két országban támogatják a legmagasabb arányban.

Ugyanakkor bizonyos adatok arra utalnak, hogy Dánia6 és Hollandia7 a muzulmánok iránti negatív beállítottság tekintetében is előkelő helyen áll (bár sajnos kevés releváns felmérés áll rendelkezésre, amely mindhárom vizsgált országra kiterjed). A Pew közvélemény-kutató 2005. májusi felmérése szerint a hollandok a leginkább muzulmánellenes beállítottságúak közé tartoznak bizonyos mutatók tekintetében. Az Európai Rasszizmus és Intolerancia- Ellenes Bizottság (ECRI)8 és a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja (EUMC)9 egyaránt Hollandiát teszi első helyre (és Dániát a másodikra) az iszlamofób attitűd tekintetében.

Ezek az (ismét csak részlegesnek tekinthető) kutatási eredmények azt jelzik, hogy a “tolerancia korábbi bástyái”10 valójában továbbra is toleránsak – csak nem a muzulmánokkal11 szemben. Mi több, az egyetlen vallási csoport irányában mutatott intolerancia tekintetében túltesznek a kevésbé toleráns európai országokon is. Mi ennek az oka?

Az egyik lehetséges magyarázat szerint ezek az országok éppen általános társadalmi toleranciájuk miatt tartoznak a leginkább iszlámellenes országok közé.

A változás elemei

A magyarázat három tényezőre vezethető vissza: a nacionalizmusra, az alkalmazkodásra és magára a toleranciára. Először, a tolerancia mindhárom országban szorosan összekapcsolódott azzal, hogy az emberek negatívan viszonyulnak az etnikai nacionalizmushoz és magukat a kevés “nem-nacionalista nemzet” közé sorolják. Részben a második világháborús tapasztalatok sajátos feldolgozása miatt a nacionalizmust a nácizmussal és a holokauszttal kapcsolták össze. A nacionalista beszédmódot ennélfogva fenntartásokkal fogadták és a kiközösített szélsőjobboldal kivételével mindenki elkerülte. Így míg a szélsőjobboldali pártok olyan országokban, mint Ausztria, Belgium vagy Franciaország, bevándorlás-ellenes harcukat egy általánosabb nacionalista diskurzusba illesztették, Dániában, Hollandiában vagy Svédországban ez nem volt lehetséges.

Másodszor, ezekben az országokban a hétköznapi emberek többsége toleránsnak tartotta és minden esetben cenzúrázta magát, amikor ezt szükségesnek tartotta. Ráadásul az elitnek volt egy speciális fegyvere annak érdekében, hogy a politika “politikailag korrekt” mederben maradjon: az alkalmazkodás. Végül is Észak-Európára legalább annyira jellemző az alkalmazkodás (ami hagyományosan magában foglalja az állam és intézményei iránti bizalmat), mint a tolerancia. A gyakran valóban multikulturalista elit meg tudta akadályozni, hogy a bevándorlás politikai témává váljon, mert a leginkább intoleráns emberek egyben a legalkalmazkodóbbak voltak. (Hollandia vonatkozásában lásd ezzel kapcsolatban Paul Sniderman & Louk Hagendoorn, When Ways of Life Collide: Multiculturalism and Its Discontents in the Netherlands (2007).12

Harmadszor, a vizsgált országok (Dánia, Hollandia, Svédország13) és a legközelebbi szomszéd országok hagyományosan a legtoleránsabbak14 voltak – és még mindig azok – Európában, különösen a nők és a melegek jogai tekintetében. Emellett ezek jelenleg a legkevésbé15 vallásos országok Európában: a döntő többség világi jellegű és a korábban befolyásos vallási érdekeket mostanra politikailag marginalizálták. Emiatt könnyű az iszlámot úgy tekinteni, mint ami veszélyt jelent a nemzeti életmódra és a liberális demokráciára, mint ez ezekben az országokban megfigyelhető.

Ez két dologgal is alátámasztható. Egyrészt a szekularizáció évtizedei után az iszlám gyorsan terjeszkedő vallás ezekben az országokban, amely visszahozza a nyilvánosságba a vallási kérdéseket és ezzel fenyegetést jelent a világi konszenzusra nézve. Másrészt az (ortodox) iszlám kihívást jelent a nemek egyenlőségére és a melegek jogaira vonatkozó uralkodó felfogással szemben, amit a liberális demokrácia alapvető vonásának tartanak ezekben az országokban. Ennélfogva éppen a toleráns liberális demokraták azok, akik szemben állnak az intoleráns muzulmánokkal.

A következtetés tehát az, hogy az iszlámellenesség újabb keletű felerősödése Észak-Európában nem a tolerancia végét jelzi Európában és nem is az etnikai nacionalizmus európaizálódását, hanem azt, hogy a toleránsokból kitört a nacionalizmus-ellenesség és az alkalmazkodás politikai kultúrája által hosszú ideig féken tartott intolerancia. Az, hogy az (ortrodox) muzulmánokkal egy liberális-demokratikus gondolkodás áll szemben és nem egy etnikai nacionalista gondolkodás, politikailag elfogadhatóvá (és politikailag korrektté) teszi az etnikai előítéletek kifejezésre juttatását ezekben az országokban.

A Cornell Universityn tartott előadás írott változata

Published 24 August 2011
Original in English
Translated by Gáti Tibor
First published by openDemocracy 20 October 2010 (English version); Eurozine (English version); Magyar Lettre Internationale 81 (2011) (Hungarian version)

Contributed by Magyar Lettre Internationale © Cas Mudde / openDemocracy / Eurozine

PDF/PRINT

Read in: EN / HU

Published in

Read more

Cover for: A loaded gun

A loaded gun

National populism in North Macedonia

Cover for: Gone viral

Gone viral

COVID-19 in the disinformation ecosystem

Cover for: Zine renaissance and hyperlocal news

Zine renaissance and hyperlocal news

Eurozine podcast part 2: Local journalism in the digital age

Cover for: A computer is all you need

A computer is all you need

How Big Tech – especially Digital Health – is eroding the social contract

Cover for: Game over for the monopolists?

Game over for the monopolists?

On the race to regulate Big Tech

Cover for: Digital socialism

Digital socialism

Reimagining social democracy for the 21st century

Cover for: Disinformation, hyper-partisanship and the limits of regulation

Disinformation, hyper-partisanship and the limits of regulation

Eurozine podcast pt. 1: The changing face of the media

Cover for: Notes on the networked psyche

Notes on the networked psyche

Exploring online hyper-sensibilities

Cover for: Another media regime is possible

Another media regime is possible

From the liberal public sphere to the information commons

Cover for: Big Brother to the rescue

Big Brother to the rescue

Can artificial intelligence help in Ukraine’s fight against corruption?

Cover for: Lies, fakes and deep fakes

Lies, fakes and deep fakes

Deceptions and scams in the age of Trump

Cover for: The power of law or the law of power?

The power of law or the law of power?

Why Europe must lead the way in the governance of technology

Cover for: Interference everywhere?

Interference everywhere?

Disinformation in the EP election

Cover for: And we dream as electric sheep

And we dream as electric sheep

On humanity, sexuality and digitality

Discussion