Latest Articles


09.12.2016
Irina Serdyuk

A tale of at least two languages

... in a city halfway between Kyiv and Lviv

Russian speakers in Ukraine are part of the "Russian World", according to Vladimir Putin's divisive attempts to legitimize Russian intervention there. But given that every third Ukrainian speaks Russian, what is the real significance of language in everyday life in Ukraine? [ more ]

09.12.2016
Suzana Milevska

53 wounds in solidarity

09.12.2016
Cecilia Ferrara

The contradictions of a revolution

09.12.2016
Sophia Christoforidou

Time to reboot the political scene?

06.12.2016
Grigori Ochotin

Agent hunting

Eurozine Review


24.11.2016
Eurozine Review

The ordinary state of emergency

Varlik discusses emergency and self-censorship; Blätter interviews Jürgen Habermas about the task of the Left; Vikerkaar shines the light on reactionary populism; Merkur considers citizenship still the best guarantee of freedom; Transit honours Charles Taylor; Multitudes enters the shared world of refugee camps; springerin examines the aporias of solidarity; Esprit addresses France's prison problem; Kulturos barai talks about neoliberal higher education policy in central Europe; Wespennest goes back to the USSR; and Glänta tours Retrotopia.

20.10.2016
Eurozine Review

The Lilliput syndrome

14.09.2016
Eurozine Review

The violent closet?

27.07.2016
Eurozine Review

Peak democracy?

13.07.2016
Eurozine Review

Critical junctures


http://www.eurozine.com/articles/2011-05-02-newsitem-en.html
http://mitpress.mit.edu/0262025248
http://www.eurozine.com/about/who-we-are/contact.html
http://www.eurozine.com/articles/2009-12-02-newsitem-en.html

My Eurozine


If you want to be kept up to date, you can subscribe to Eurozine's rss-newsfeed or our Newsletter.

Articles
Share |


Kourouma – Kafka és Kundera között


Pártatlanság és kellő figyelem hiányában az afrikai könyveket mindig külön kezelte a francia irodalmi élet. Rokonszenv vagy leereszkedés, lelkesedés vagy elutasítás, megvetés vagy együttérzés között, hozzánemértés és empátia, rasszizmus és túlzott engedékenység között ingadozva, az afrikai műveket gyakran olyan torzító prizmán keresztül nézték, amelyet félreértések, a jó és a rossz lelkiismeret váltakozásai színeztek át. Mégis úgy tűnik, hogy az elmúlt két évtized során írók és műveik kezdték megkapni, ami kijár nekik: előítéletektől és elfogultságtól mentes véleményt tehetségükről, irodalmi gyengeségeikről és erényeikről.

A gyarmatosítás korszaka

Áttekintve az afrikai irodalom úttörő éveiben – tehát lényegében a 20. század első felében – született kritikákat és recenziókat, olyan előszóírókat, recenzenseket és kritikusokat láthatunk, akiknek a neve, különféle címeken szerepelt a gyarmati nyilvántartásban és a misszionáriusok intézményeiben is. Gyakran az adott országban szolgáló polgári vagy katonai tisztségviselő, misszionárius rokonszenvet érezvén egyik tehetségesnek mutatkozó beosztottja vagy nyája valamelyik híve iránt, mozgósította kapcsolatait, bemutatta a szerzőt, javasolt egy-egy művet szerkesztőségnek, könyvkiadónak, előszóírást vállalt, vagy biztosította a kritikai fogadtatást.

Ez utóbbi pedig szinte soha nem esztétikai, hanem elsősorban történelmi, szociológiai, politikai szempontokat vett figyelembe, humanista és nagyvonalú módon kezelve a témát. Kritikai elemzések helyett inkább a szerző tiszteletet keltő életrajzát ismertették, és stílusának "spontaneitását", "naivságát" "hitelességét" hangsúlyozták. Ugyanebben az időben Párizsban már többen – Breton, Sartre, Mauriac, Gide, Aragon, Desnos – fölfigyeltek az afrikai irodalomra, támogatták, előszót írtak a kötetekhez.

A professzorok korszaka

Később az egyetemi oktatók foglalkoztak az ismeretterjesztetéssel, kritikai cikkeik révén a szélesebb közönséghez is eljuttatva az afrikai irodalom híreit. Volt, aki megmaradt a beavatottak szűk egyetemei körein belül, mások viszont referenciaként szolgáló antológiákat jelentettek meg erről a születőben lévő irodalomról, szakosított sorozatokat adtak ki, lehetőséget nyújtottak a nagy példányszámú napi- vagy hetilapokban, folyóiratokban a könyvismertetéseknek és kritikáknak.

A kritikák professzionalizálódása

Néhány éve már az afrikai irodalom eseményeit is az irodalmi újságírók figyelik, ahogy bármely más terület irodalmát. Így tehát egy afrikai könyv ma már nem föltétlenül a politikai rovat szerkesztőjének az asztalán köt ki, sokáig ez volt a helyzet, hanem, ahogy kell, helyet kap az újság vagy a periodika könyvszemle rovatában. Ez a fejlődés, összhangban a kontinens általános elismerésének tendenciájával, lehetővé teszi, hogy az afrikai irodalomra is ugyanúgy nézzen a kritika, mint más irodalmakra.

Afrikai divat?

Afrika a híradásokban már nem csak az emberi tragédiák, éhínségek, államcsínyek, tömegmészárlások, természeti katasztrófák színtere. A földrész lassanként helyet kér a kultúrában is, és egy-másfél évtizede már nem csupán a zenében és táncban, ahol nem kell többé bizonyítania kimagasló helyét, hanem a képzőművészetben is. Példa volt erre Ousman Sow szenegáli szobrász párizsi kiállítása, igaz, szabadtéri és ingyenes, de annyi látogatóval, amennyit művész önálló kiállítása még soha nem ért el.

Ezzel a lelkes fogadtatással körülbelül egyidőben egy sokkal prózaibb és kereskedelmibb vonulat is észlelhető: afrikai stílus a lakásdíszítésben, bútorkárpitokban, színek és minták, apró tárgyak divatjában. Nagyáruházak szerveztek kiállításokat "Afrika" címszó alatt... ez olyan divathullám, amit fenntartással kell kezelni, de érdemes élni az általa nyújtott előnyökkel.

A maszk mögött... a költő

Időközben, az irodalmi kifejezés terén, Afrikának sikerült túllépnie a nagyközönség szemében addig szívósan kitartó image-on, hogy ő a mese, az eposz, a hagyományos beszéd, egyszóval az oralitás kontinense.

Az afrikai maszk mögül így léptek elő költők, regény- és drámaírók a zenészek, táncosok, szobrászok és mesélők mellett, és nem kétséges, hogy az ő "elismerésük" beletartozik abba a tágasabb mozgalomba, amely majd elősegítheti, hogy hosszú távon módosuljon a kontinens és lakóinak képe, ahogy az néhány évtizeddel ezelőtt lehetséges volt Dél-Amerika esetében.

Láthatóvá lenni

A növekvő jelenlét az újságok hasábjain, a folyóiratokban, a könyvesboltok és könyvtárak polcain és kirakataiban láthatóbbá tette a földrész irodalmi termését. Néhány rangos irodalmi díj odaítélése, továbbá Amadou Hampâté Bâ, Ahmadou Kourouma vagy, nemrégiban, Fatou Diome nagy közönségsikere hozzájárult ahhoz, hogy más afrikai szerzők is ismertebbé váljanak.

Ugyanígy több könyvfesztivál, irodalmi találkozók, új, elsősorban afrikai szerzőket megjelentető könyvkiadók vagy sorozatok ("Afrika" az Actes Sud kiadónál, "Fekete földrészek" a Gallimard-nál) is hozzájárultak az afrikai irodalom meg- és elismertetéséhez. Mindez nemcsak tehetséges szerzőkkel és figyelemreméltó művekkel való találkozást jelent, hanem olyan új országok fölfedezését is, amelyek eddig, irodalmi téren, nem léteztek franciául. És kezd kialakulni az új olvasóközönség.

Új olvasóközönség

Az úttörő évtizedek alatt az afrikai könyvek európai olvasóit gyakran személyes vagy családi motívumok mozgatták – Szenegálban töltött gyerekkor, Kongóban dolgozó nagybácsi –, ez tette fogékonnyá őket az adott ország irodalma iránt. Később, a 70-es, 80-as években inkább a politikai és mozgalmár motiváció volt jellemző. A diktatúrák elleni fellépés, az apartheid elleni küzdelem vagy a humanitárius szervezetek munkája fölkeltette az érdeklődést az ország irodalma iránt is.

Mintegy tíz éve már, hogy az afrikai irodalmak olyan olvasókat is érdekelnek, akiknek nem kell politikai aktualitás vagy militáns elkötelezettség ahhoz, hogy átadják magukat a felfedezés, az olvasmány örömének. Az afrikai irodalmaknak új közönségük van, kíváncsi, igényes; ugyanúgy érdekli egy szenegáli vagy nigériai író, mint egy dél-amerikai, japán, cseh, vagy párizsi.

Az afrikai könyv olyan, mint a többi?

Tehát mostantól az afrikai könyv olyan lenne, mint bármely másik? Az, hogy megnőtt iránta az érdeklődés, minden bizonnyal elősegíti, hogy normális szemmel nézzük ezeket az irodalmakat, normálisan ítéljük meg őket, szánalom vagy leereszkedés nélkül, ugyanazzal az elfogulatlansággal – ha létezik elfogulatlanság egyáltalán –, mint más irodalmakat.

Az elismerés lehetővé teszi, hogy más szemmel nézzük a kontinenst és kulturális termékeit. Mindazonáltal a kiadás, terjesztés és hírverés gazdasági ereje lényegében Európában van, ezért a szerzők ma gyakran kénytelenek (a frankofon világban különösképpen) a nyugati döntéshozók kegyeire bízni magukat. Ebben az a csapda, hogy ezáltal európacentrikus ítélet alakíthatja ezeket az irodalmakat. Ez a tét, és nem akármilyen, mert evidens, hogy egy európai költségekkel előállított, tehát európai áron eladott könyv nem tud közönséget találni Afrikában. Közös kiadások, olcsókönyvtári megjelenésben és áron: ez lenne a megoldás, de mindkét oldalról számos akadály mutatkozik.

Addig is örömmel konstatálhatjuk az afrikai művek fogadtatásának pozitív fejlődését, és igyekezni kell ezt az irányt tartani. Valóban ideje, hogy az afrikai művek kirekesztés vagy túldicsőítés nélkül, nem elnézően közelítve, de nem is rövidlátón elutasítva, megkapják méltó helyüket a többi földrész művei között. Ne mindig csak olyan referenciák legyenek, hogy Sony Labou Tansi az "afrikai Moliere", vagy Soyinka a "fekete Shakespeare", hanem egy nap majd egy francia, angol, portugál vagy svéd írót minősítsenek a skandináv Hampâté Bânak, vagy az európai Jamal Mahjoubnak. Hogy Kourouma megkapja végleges helyét Kafka és Kundera között. Vagy még jobb: hogy csak úgy legyenek egymás mellett a világ könyvei, amilyen rendet ad nekik, kedve szerint, az olvasójuk.

(A fordító megjegyzése: Bernard Magnier dolgozata, amelyet erősen rövidítve közlünk, az afrikai irodalom francia fogadtatásának történetét foglalja össze; ez a történet egyúttal fényt vet arra is, hogy milyen a franciák viszonya volt gyarmataikhoz. Miért lehet érdekes ez a magyar olvasónak? Mert mind a két felet meg tudjuk érteni. Sosem voltunk gyarmati nagyhatalom, ezzel szemben megszállt, elfoglalt ország annál gyakrabban. Könnyű tehát az elnyomottak, a gyarmati megalázottak sorsával azonosulnunk. Ugyanakkor fehérek vagyunk, európaiak, annak a kultúrkörnek és történelemnek részei, amelynek csillogó felén állnak a franciák, mi meg, szegény rokonok, itt a végeken – de azért mégiscsak egyértelműen Európában. Tehát érthetjük ezt az oldalt is. Érdekes beleérzési kísérlet.)

 



Published 2007-06-20


Original in French
Translation by Julia Langh
First published in Esprit 8-9/2005 (French version)

Contributed by Magyar Lettre Internationale
© Bernard Magnier/Esprit
© Eurozine
 

Focal points     click for more

Debating solidarity in Europe

http://www.eurozine.com/comp/focalpoints/solidarity.html
In the aftermath of the 2008 financial crisis, questions of inequality and solidarity have become intertwined. Over the past year, however, questions of solidarity have also been central in connection to the treatment of refugees and migrants. [more]

Ukraine: Beyond conflict stories

http://www.eurozine.com/comp/focalpoints/ukraine_beyond_conflict4.html
Follow the critical, informed and nuanced voices that counter the dominant discourse of crisis concerning Ukraine. A media exchange project linking Ukrainian independent media with "alternative" media in Germany, France, Spain, Italy and Greece. [more]

Russia in global dialogue

http://www.eurozine.com/comp/focalpoints/eurocrisis.html
In the two decades after the end of the Cold War, intellectual interaction between Russia and Europe has intensified. It has not, however, prompted a common conversation. The focal point "Russia in global dialogue" seeks to fuel debate on democracy, society and the legacy of empire. [more]

Ukraine in European dialogue

http://www.eurozine.com/comp/focalpoints/ukrainedialogue.html
Post-revolutionary Ukrainian society displays a unique mix of hope, enthusiasm, social creativity, collective trauma of war, radicalism and disillusionment. Two years after the country's uprising, the focal point "Ukraine in European dialogue" takes stock. [more]

Culture and the commons

http://www.eurozine.com/comp/focalpoints/culturecommons.html
Across Europe, citizens are engaging in new forms of cultural cooperation while developing alternative and participatory democratic practices. The commons is where cultural and social activists meet a broader public to create new ways of living together. [more]

2016 Jean Améry Prize collection

http://www.eurozine.com/comp/focalpoints/jeanameryprize2016.html
To coincide with the awarding of the 2016 Jean Améry Prize for European essay writing, Eurozine publishes essays by authors nominated for the prize, including by a representative selection of Eurozine partner journals. [more]

The politics of privacy

http://www.eurozine.com/comp/focalpoints/privacy.html
The Snowden leaks and the ensuing NSA scandal made the whole world debate privacy and data protection. Now the discussion has entered a new phase - and it's all about policy. A focal point on the politics of privacy: claiming a European value. [more]

Beyond Fortress Europe

http://www.eurozine.com/comp/focalpoints/lawborder.html
The fate of migrants attempting to enter Fortress Europe has triggered a new European debate on laws, borders and human rights. A focal point featuring reportage alongside articles on policy and memory. With contributions by Fabrizio Gatti, Seyla Benhabib and Alessandro Leogrande. [more]

Eurozine BLOG

On the Eurozine BLOG, editors and Eurozine contributors comment on current affairs and events. What's behind the headlines in the world of European intellectual journals?
Eurozine
In memoriam: Ales Debeljak (1961-2016)

http://www.eurozine.com/blog/in-memoriam-ales-debeljak-1961-2016/
On 28 January 2016, Ales Debeljak died in a car crash in Slovenia. He will be much missed as an agile and compelling essayist, a formidable public speaker and a charming personality. [more]

Conferences     click for more

Eurozine emerged from an informal network dating back to 1983. Since then, European cultural magazines have met annually in European cities to exchange ideas and experiences. Around 100 journals from almost every European country are now regularly involved in these meetings.
Mobilizing for the Commons
The 27th European Meeting of Cultural Journals
Gdańsk, 4-6 November 2016

http://www.eurozine.com/comp/gdansk2016_official.html
The Eurozine conference 2016 in Gdańsk will frame the general topic of solidarity with a focus on mobilizing for the commons. The conference will take place in the European Solidarity Centre in Gdańsk thus linking contemporary debates to the history of a broad, non-violent, anti-communist social movement which has started in the city's shipyard in 1980. [more]

Vacancies at Eurozine     click for more

There are currently no positions available.

Support Eurozine     click for more

If you appreciate Eurozine's work and would like to support our contribution to the establishment of a European public sphere, see information about making a donation.

Time to Talk     click for more

Time to Talk, a network of European Houses of Debate, has partnered up with Eurozine to launch an online platform. Here you can watch video highlights from all TTT events, anytime, anywhere.
Neda Deneva, Constantina Kouneva, Irina Nedeva and Yavor Siderov
Does migration intensify distrust in institutions?

http://www.eurozine.com/timetotalk/does-migration-intensify-distrust-in-institutions/
How do migration and institutional mistrust relate to one another? As a new wave of populism feeds on and promotes fears of migration, aggrandising itself through the distrust it sows, The Red House hosts a timely debate with a view to untangling the key issues. [more]

Editor's choice     click for more

Jürgen Habermas, Michaël Foessel
Critique and communication: Philosophy's missions

http://www.eurozine.com/articles/2015-10-16-habermas-en.html
Decades after first encountering Anglo-Saxon perspectives on democracy in occupied postwar Germany, Jürgen Habermas still stands by his commitment to a critical social theory that advances the cause of human emancipation. This follows a lifetime of philosophical dialogue. [more]

Literature     click for more

Karl Ove Knausgĺrd
Out to where storytelling does not reach

http://www.eurozine.com/articles/2014-04-03-knausgard-en.html
To write is to write one's way through the preconceived and into the world on the other side, to see the world as children can, as fantastic or terrifying, but always rich and wide-open. Karl Ove Knausgĺrd on creating literature. [more]

Jonathan Bousfield
Growing up in Kundera's Central Europe

http://www.eurozine.com/articles/2013-08-16-kuisz-en.html
Jonathan Bousfield talks to three award-winning novelists who spent their formative years in a Central Europe that Milan Kundera once described as the kidnapped West. It transpires that small nations may still be the bearers of important truths. [more]

Literary perspectives
The re-transnationalization of literary criticism

http://www.eurozine.com/comp/literaryperspectives.html
Eurozine's series of essays aims to provide an overview of diverse literary landscapes in Europe. Covered so far: Croatia, Sweden, Austria, Estonia, Ukraine, Northern Ireland, Slovenia, the Netherlands and Hungary. [more]

Debate series     click for more

Europe talks to Europe

http://www.eurozine.com/comp/europetalkstoeurope.html
Nationalism in Belgium might be different from nationalism in Ukraine, but if we want to understand the current European crisis and how to overcome it we need to take both into account. The debate series "Europe talks to Europe" is an attempt to turn European intellectual debate into a two-way street. [more]

Multimedia     click for more

http://www.eurozine.com/comp/multimedia.html
Multimedia section including videos of past Eurozine conferences in Vilnius (2009) and Sibiu (2007). [more]


powered by publick.net